20. kérdés. Mi volt Isten gondviselése az ember teremtés utáni és bukás előtti helyzetével kapcsolatban?

 20. kérdés. Mi volt Isten gondviselése az ember teremtés utáni és bukás előtti helyzetével kapcsolatban?

Válasz. Isten gondviselése az ember teremtés utáni és bukás előtti helyzetével kapcsolatban az volt, hogy az embert a paradicsomba helyezte, és hagyta, hogy művelje azt, szabadon egye a föld gyümölcseit, más teremtményeket az uralma alá vessen, és hogy feleségül vegyen egy társat, aki segít neki. Lehetőséget adott az embernek arra is, hogy közösségben legyen magával Istennel, bevezette a szombatot, és életszövetséget kötött az emberrel a tökéletes személyes és örök engedelmesség feltételével, amelynek záloga az élet fájának gyümölcse volt, és megtiltotta a jó és rossz tudásának fájáról való evést halálbüntetés terhe mellett.

A Teremtés könyvében (1-3. fejezet) azt olvassuk, hogy Isten teremtette a mennyet és a földet, majd megteremtette az embert, és megteremtette az Édenkertet, és oda helyezte. 1Mózes 2:7-8 „És formálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába; így lett az ember élőlénnyé. Ült az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit formált.”

A Teremtés könyvének 2-3. fejezete tartalmazza az édeni élet fájáról szóló szavakat, a parancsot, hogy ne egyenek a kert közepén lévő fáról, a négy folyóról és arról a parancsról, hogy őrizzék és műveljék azokat, a vadállatok és madarak nevét és uralkodjanak felettük, valamint Befil történetét.

Az embernek két formája volt a bukás előtt, miután Isten megteremtette őt. Az első az embernek a világban teremtett formája. A 1Mózes 2:7-ben „az ember élőlénnyé lett”, a nefes hai élőlényt jelent. Ez egy korlátozott élet. A korlátozott élet olyan lénnyé válik, amelynek meg kell halnia.

A második az ember képmása az édeni kertben. Az élet fájának gyümölcséből való evés képében az élet fája az örök élet fáját jelenti, és az örök élet fája nem a világban van, hanem Isten országáról szóló történetként tekinthető, amely lelkileg nem hal meg. Ezért a világ a lelki halál helyévé válik. Az Édenkert Isten országát jelenti az emberi szívben.

Isten korlátozott élettartammal teremtette az embereket a földre, de a legtöbb ember azt gondolja, hogy Isten egy paradicsomot teremtett, ahol az emberek örökké élhetnek, ahol ehetnek az élet fájának gyümölcséből, és örökké áldásokban élhetnek. Ez azonban nem egy fizikai történet, hanem egy lelki történet.

Isten megteremtette az anyagi világot és megteremtette az embert, de lelkileg halott. Azért halott lelkileg, mert a lelke csapdába esett a földben az angyal bűne miatt, így nem ismeri Istent. Ezért helyezte Isten Isten templomát (Édenkertet) az emberi szívbe. És Isten ebben a templomban van, és nekünk azt mondják, hogy együk Isten szavát (az élet fájának gyümölcsét), és éljünk.

Isten lélekben lévő országán keresztül ez az ige azt mondja nekünk, hogy ismerjük meg a bűnös angyalok történetét Isten országában, mielőtt a világra jöttek volna. Az első embertől kezdve férfi és nő teremtetett, és Éva vétkezett, mert olyan akart lenni, mint Isten, és a férje is vétkezett, ezért ismét kiűzték őket a világba. Ez azt jelenti, hogy a bűnös angyalok a pokolban voltak fogva, mert vétkeztek Isten ellen. A pokol a világ. 2 Péter 2:4 „Mert ha Isten nem kímélte az angyalokat, amikor vétkeztek, hanem a pokolba vetette őket, és sötétség bilincseibe zárta őket, hogy megőrizzék őket az ítéletig.”

Az Édenkertben megjelenik Isten és Sátán, a kígyó, és az első férfi elválik az első nőtől, és a férfi és a nő teremtése is látható. Ott van még az élet fája és a fa a kertben, és Éva eszik a kígyó szavainak gyümölcséből, hogy olyanná válhasson, és odaadja a férjének, így Isten megbünteti, és ismét kiűzi a világba.

Ha ezt közvetlenül Isten országának történetére alkalmazzuk, az azt jelenti, hogy a gonosz angyalok szembeszálltak Istennel (Krisztussal), és megpróbáltak elmenekülni az uralmától. Azért, mert azt gondolták, hogy ha egyesítik erejüket, Istenhez hasonlóvá válhatnak. Az a tény, hogy ettek a gyümölcsből, azt jelenti, hogy a kapzsiságuk működött és szembeszállt Istennel, ezért Isten anyagi dolgokba vetette őket. Ez azt jelenti, hogy Isten visszaküldte őket a világba az Édenkertből. Azt is jelenti, hogy Isten elküldte a vétkező angyalok szellemét Isten országából a világba.

Az emberek úgy élnek a világban, hogy van egy templom a lélekben, de Isten nincs ott. Isten elment. Ez a példázat a szőlőskert és a gazda történetévé válik. A lélekben lévő templomban az ember úrként ül.